A Turner-kiállítás margójára

A Szépművészetiben voltam ma (tegnap) kiállításon. Turner itáliai ihletésű alkotásait mutatják be. (Erről most csak annyit, hogy imádtam, hogy végre világos, könnyed, "festményes" olajokat láttam.) Egy ilyen helyen mindig több szép lány jár valahogy, vagy én vagyok jobban érzékenyítve a művek hatása alatt. Mindenesetre ilyenkor előjön az - egyelőre úgy tűnik, örök - téma. A katalizátor az egyik teremőr lány volt, aki - látszólag - kerülgetett. Csak figyeltem magam, igyekeztem minél pontosabban. Aztán kiugrottam a ruhatárba papírért, tollért, majd vissza a "laborba"... :)


Önvallatás
(útmutató ideámnak)

Mit látsz bennem mondd?
Tán a férfit akarod?!
Szunnyad az most
Vagy egészen halott

Fel vágyom testetlen kékségbe
Narancs foltnak naplementébe
Lennék ecset mögött ívelt nyom
Színátmenet, leheletfinom

Mutass érdemest, a földön maradok
Mert én nem magányt akarok
De ha utad nem fel mutat,
Akár lenn is hagylak

Lelkünkben örömmel fürdőzöm
Az nem köt röghöz
Az felhőjáték nékem
Mintha lennék ott fenn

Szép vagy, igen, elbűvöl látványod
De húshoz most nem kötöm magam
És hogy becserkésszelek?
Sohase tudtam, hogyan

Légy kacérnál kacérabb,
De magad se tudjad
Gyere a leghosszabb úton,
Ujjad köré csavarhatsz

Ujjad köré csavarhatsz, talán hagyom
De semmi direkt mozdulat, vigyázz nagyon

Vigyázz, ha felfedlek, elvesztünk mindketten
Mert ha igazán akarsz, nem tehetsz semmit sem

Csak hagyd, hogy öleljelek
Magamba olvasszalak egészen
De magadtól ne tégy,
Mert tetted értelmezem

Gyönyörű húsból vagy,
Így közeledni nem tudok
Mert ha megyek, jönni fogsz
Pedig nem jöhetsz, hisz tudod

(Vagy elemi erővel
Tiporj el egészen
Ha levegőt se hagysz,
Felfalhatsz egészben

Finom leszek, hidd el
Hogy finom vagyok, tudom
Majd testemmel laksz jól,
S lelkemmel takarózol)

Ha mozdulnék feléd,
Nem bízhatsz semmiben
De akarj engem!
Ne akarj engem!

Tiéd lehet mindenem,
Ha feloldhatlak bennem
Ha párává válsz
A párát belélegzem

Azt még tudnod kell,
Hogy gyönyörű légy
Ha nem vagy tökéletes,
Elvesztünk ismét

S ha illatod nincs,
Vagy nem állja érzékem,
Akár ne is lennél
Semmit nem érsz nékem

Egészen finom légy
Csak vízpermet, pára,
Mely úgy alakul,
Ahogy testem járja

(De nem csapódhatsz testemre
Kihűlt páraként
Akkor hol a távolság?
Hol a könnyűség?)

Finom légy egészen
Akvarell papíron
Gyűrlek tenyeremben
Hidd el, meleg otthon

Ne tégy semmit, kérlek
Szólni végképp ne szólj
Azt akarom, érezd
S érezzem hasonlón

(S ha mindez teljesül,
De tőlem nem vagy független
Soha, soha, soha
Nem lehetsz jó nekem)


Ez lett a papíron, telefonszám helyett. :)