Exhib?

Bármit is alkotok, újra és újra ott a késztetés bennem, hogy megmutassam azt a világnak. Saját magammal is vitázok azon, hogy mi, alkotó emberek (mert Dóri szerint azok vagyunk mind) magunknak alkotunk-e, vagy másnak. Hogy mi az alkotás értelme. Az önmegismerés a cél, vagy a más-megismerés, vagy adni akarunk valamit, vagy tényleg csak meg akarjuk mutatni magunkat? Valószínűleg mindenkinek más a célja vele. Mást ér el általa. Másra cél. Vagy másra eszköz. :) Mindenesetre úgy tűnik, bennem mélyen ott van az önmegmutatás... is... mint cél... mint eszköz?
(és még egyszer) Mindenesetre szeretném, ha bontakozna az alkotás kifelé belőlem :), ezért álljon itt egy versféle is ma estéről, ami egy korábbi automatikus írásból született:

Talán így kell lennie
mindennek el kell vesznie egyszer
csak sötét lesz és soha többé nem lesz
olyan jó mint akkor volt
amikor ketten a tenger fenekén
nyugodtam a combjai között
csak csurgott le a nyál
az államon és a fekete lyuk
vonzott hogy menjek és
mártózzak a platánfák lombjai alatt
hullott le a kérge és
fehér-barna foltok
mardosták a partot


... és hát ha megmutatás, akkor az is felmerül, mit lehet megmutatni. Meg lehet-e mutatni mindent? Nem minden alkotást. Mindent innen bentről...