--><--

Fontos hogy megmutassam magam? Fura kettősség feszül bennem ezzel kapcsolatban...

Egy viszonylag elit lakótelepen lakom, a viszonylag lepukkant kocsim a háztömb előtt csilli-villi autócsodák között. Úgy alakul, hogy karosszériát kell javítanunk apuval. Úgy alakul, hogy reggelre esőre ébredünk. Apu gyakorlatias ember, madzagot húz a fák közé, fogja a nyárfák ágait, összehúzza őket, akácágat vág, leszúrja a kocsi mellé, az egészre ráborítja a takarófóliát, hip-hop sátrat épített. Ott tevékenykedünk alatta az "elit" lakótelep közepén, mint a sátras cigányok. Én meg végig küzdök magammal, hogy jaj csak ne okozzunk nagy feltűnést. Nesze neked exhibicionizmus.

Első festményem:



Ez kép még a fent említett fesztivál idején embrionált belém, de csak később született meg. Az úgy volt, hogy belém jött, de valami kemény ellenállás van valahol bennem (ezt egyszer talán kifejtem majd), ami megakadályozza, hogy hip-hop megszüljek, és addig-addig, hogy egyszer csak ott láttam a főtér füvén valami hasonló alkotást. És akkor azt gondoltam, hogy igen, ott volt ez a térben, és más is rá volt ám hangolódva a térre, nem csak én, és ha én nem vettem le, hát levette más...
No de azért később itthon csak megalkottam én is. És jó volt megalkotni. Úgy gördült az egész alkotási folyamat az előkészületektől kezdve: a kerek keret keresése, amire a feszten kerékpár abroncsot használtak, az ötlet, hogy hulahopp karikával helyettesíthetem, a vászon (vagyis lepedő) szabása, az apró öröm, hogy téphetem is, a felkötés módjának ötletelése, a vázlat felrajzolása, a tempera első ízlelése, ... mind-mind megannyi apró újdonság, hisz soha nem csináltam még. Most is megnyugszom és nyílik a szívem, ha rá gondolok. Tiszta Tao. :)