Megmondaná valaki,
hogy akkor végül is
hogy is van ez?
Hogy akkor most tényleg
csak másban moshatom meg?
És ha magamban fürösztöm,
levegőt tapodnak kezeim?
Hogy a szemem sarkában
a mosoly ráncai hová tűnnek,
ha nem látja senki?
És ha másban megmosom, kérhetem,
hogy a ráncokat le ne mossa?
Hogy ha csak a felhőket nézem
elúszni az ablakon át,
akkor nem vagyok senki?
És ha nem vagyok senki,
ki retten meg annyira,
hogy visszamegy táncolni?
Hogy ha elveszejtem magam a világban,
kit veszejtek el?
És ha megtalálom,
kit találok meg?
Hogy a táncosnak örökké kell ropni,
hogy táncosnak lehessen nevezni?
És ha nem akar lenni senki,
lesz mit benne szeretni?
És ha nem szereti senki,
min gördülnek le könnyei?
2010. március
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése