Figyelem

(hullámkísérlet két gondolatra és élményekre)


Ki vagyok én miközben a formát járom az esőszünetben a lakótelep parkjában
Ki vagyok én miközben a gondolattengerben igyekszem evickélni
Ki vagyok én miközben a nap melegét keresem a pályaudvar peronján várakozva
Ki vagyok én miközben titkos mosollyal a parasztház udvarán az illatos füvet ízlelem csupasz talpakkal Rád gondolok
miközben ki vagyok én az anyósülésen ülve a sofőr elszalasztott és dédelgetett álmait Rád gondolok keresem
miközben a ki vagyok én levest kanalazom a rég nem látott szülőkkel a Rád gondolok konyhaasztal mellett
miközben a puha ki vagyok én paplan alatt bújok és a szomszédban még Rád gondolok a tévét nézik
miközben a szél lábai ki vagyok én csillanó tovatűnő nyomokat hagynak Rád gondolok a napsütötte élénkzöld gabonamezőn
miközben a birkacsorda egy testként ki vagyok én áramlik a frissen szántott földön ahogy azt nekünk Rád gondolok is kellene szerinted a táncórán
miközben a permetező vízsugarát irányítom a ki vagyok én kék ég előtt fehéren virágzó meggyfaágra Rád gondolok és a napsugár a szemembe fröccsen
miközben testem ütemesen táncol az ásó végén ki vagyok én ahogy az omló földet Rád gondolok forgatom a csírázó krumplinak puha ágyat készítve
miközben a naplementében körbetekintve a vörös és kék ki vagyok én átmenetei előtt Rád gondolok az esti őzbak a dombtetőn szökken tökéletes figyelemmel
miközben őrült békakoncert zsivaja folyik be Rád gondolok a kis ablakon ki vagyok én hogy a fürdővizemmel keveredve mártózhassak benne
miközben Rád gondolok az első hagymaszárak illatát szívom hogy töltse csordultig üres ki vagyok én testem
miközben a nappali fényben Rád gondolok megfoghatatlanul áttetsző lángok különös kavargó folyadék árnyékát ki vagyok én vetik az udvar betonjára
miközben a friss zöldségek a Rád gondolok barna kenyér és a sült szalonna zsírja ki vagyok én mosolygós ízt ad a nyelvemnek
miközben szüleim Rád gondolok képzeletükben az öreg bakelit lemezjátszó hangjai mellett vidáman ülik a nászukat ki vagyok én a nagy szobában
Rád gondolok miközben a naplementében állok a városszéli dombtetőn ki vagyok én
miközben Rád gondolok az őzpár kimerészkedik vacsorára a hullámzó búzaszőnyeg szélére
miközben a Rád gondolok kerítés mögött félelmetes mély horkanással vesz levegőt az a kurtára vágott fülű véreb
miközben apu száját Rád gondolok a sokszor hallott politikai-társadalmi nézet hagyja el
miközben a hidegvérű Szállítóba Rád gondolok érzelmet csókol a vastagajkú
miközben epém fájdalmas éjszakai harcát Rád gondolok vívja a délutáni szalonnazsírral
miközben reggelinél szabadon kérdezem aput halvány Rád gondolok emlékemről a régi félelmetes mesekönyvről
miközben sült nyulat pakol az úti csomagba Rád gondolok
miközben az utca végén intek vissza anyunak a csepergő Rád gondolok esőben
miközben a másnapi óravázlatot írom Rád gondolok a vonaton
miközben a repce sárga szőnyege bontakozik Rád gondolok a vasút partján
miközben Rád gondolok visszaáramlok a budapesti forgatagba
Rád gondolok miközben a Szívzuhogás szól a hangszórókból
Rád gondolok miközben fehér lábaid rugóznak a fekete táncpadlón
Rád gondolok miközben agyam fárad az új erővel rohamozó gondolattengerben
Rád gondolok miközben a szemedbe mondom félszeg-őszintén