Őrült világ

(Megint egy fordítás-ferdítés...)

Körülöttem ismerős arcok
Kiégett helyek, kimerült arcok
Okosan és fiatalon a mókuskerékben
Futnak, futnak a semmibe
Könnyeikkel borított arcuk kifejezéstelen
Elfojtanám a szomorúságom,
Ha a holnapra gondolok

Valahol viccesnek találom,
valahol szomorúnak:
Az álmok, amikbe belehalok,
A legszebb álmok
Nehéz elmondanom,
mert nehéz felfognom:
ahogy a köröket futják,
Értelmetlen világ

Gyerekek várják az érzést, a boldog napot:
Boldog Szülinapot!
Egyformán éreznek, ahogy kell
Leül és figyel! Leül és figyel!
Suliba mentem idegesen
Senki, senki nem ismert
Tanárnő, mit kell tennem?
Lásson engem! Lásson engem!

Viccesnek találom,
Szomorúnak:
Az álmok amikbe belehalok
A legszebb álmok
Nehéz elmondanom,
Mert nehéz felfognom:
Ahogy ugyanazt járják,
Őrült, őrült világ


http://www.youtube.com/watch?v=v52Igdotisk

Megérzés

Bárhonnan jöhet
Légy nyitott az Egészre
elvárás nélkül

Figyelem

(hullámkísérlet két gondolatra és élményekre)


Ki vagyok én miközben a formát járom az esőszünetben a lakótelep parkjában
Ki vagyok én miközben a gondolattengerben igyekszem evickélni
Ki vagyok én miközben a nap melegét keresem a pályaudvar peronján várakozva
Ki vagyok én miközben titkos mosollyal a parasztház udvarán az illatos füvet ízlelem csupasz talpakkal Rád gondolok
miközben ki vagyok én az anyósülésen ülve a sofőr elszalasztott és dédelgetett álmait Rád gondolok keresem
miközben a ki vagyok én levest kanalazom a rég nem látott szülőkkel a Rád gondolok konyhaasztal mellett
miközben a puha ki vagyok én paplan alatt bújok és a szomszédban még Rád gondolok a tévét nézik
miközben a szél lábai ki vagyok én csillanó tovatűnő nyomokat hagynak Rád gondolok a napsütötte élénkzöld gabonamezőn
miközben a birkacsorda egy testként ki vagyok én áramlik a frissen szántott földön ahogy azt nekünk Rád gondolok is kellene szerinted a táncórán
miközben a permetező vízsugarát irányítom a ki vagyok én kék ég előtt fehéren virágzó meggyfaágra Rád gondolok és a napsugár a szemembe fröccsen
miközben testem ütemesen táncol az ásó végén ki vagyok én ahogy az omló földet Rád gondolok forgatom a csírázó krumplinak puha ágyat készítve
miközben a naplementében körbetekintve a vörös és kék ki vagyok én átmenetei előtt Rád gondolok az esti őzbak a dombtetőn szökken tökéletes figyelemmel
miközben őrült békakoncert zsivaja folyik be Rád gondolok a kis ablakon ki vagyok én hogy a fürdővizemmel keveredve mártózhassak benne
miközben Rád gondolok az első hagymaszárak illatát szívom hogy töltse csordultig üres ki vagyok én testem
miközben a nappali fényben Rád gondolok megfoghatatlanul áttetsző lángok különös kavargó folyadék árnyékát ki vagyok én vetik az udvar betonjára
miközben a friss zöldségek a Rád gondolok barna kenyér és a sült szalonna zsírja ki vagyok én mosolygós ízt ad a nyelvemnek
miközben szüleim Rád gondolok képzeletükben az öreg bakelit lemezjátszó hangjai mellett vidáman ülik a nászukat ki vagyok én a nagy szobában
Rád gondolok miközben a naplementében állok a városszéli dombtetőn ki vagyok én
miközben Rád gondolok az őzpár kimerészkedik vacsorára a hullámzó búzaszőnyeg szélére
miközben a Rád gondolok kerítés mögött félelmetes mély horkanással vesz levegőt az a kurtára vágott fülű véreb
miközben apu száját Rád gondolok a sokszor hallott politikai-társadalmi nézet hagyja el
miközben a hidegvérű Szállítóba Rád gondolok érzelmet csókol a vastagajkú
miközben epém fájdalmas éjszakai harcát Rád gondolok vívja a délutáni szalonnazsírral
miközben reggelinél szabadon kérdezem aput halvány Rád gondolok emlékemről a régi félelmetes mesekönyvről
miközben sült nyulat pakol az úti csomagba Rád gondolok
miközben az utca végén intek vissza anyunak a csepergő Rád gondolok esőben
miközben a másnapi óravázlatot írom Rád gondolok a vonaton
miközben a repce sárga szőnyege bontakozik Rád gondolok a vasút partján
miközben Rád gondolok visszaáramlok a budapesti forgatagba
Rád gondolok miközben a Szívzuhogás szól a hangszórókból
Rád gondolok miközben fehér lábaid rugóznak a fekete táncpadlón
Rád gondolok miközben agyam fárad az új erővel rohamozó gondolattengerben
Rád gondolok miközben a szemedbe mondom félszeg-őszintén

Lét-kérdések

Megmondaná valaki,
hogy akkor végül is
hogy is van ez?

Hogy akkor most tényleg
csak másban moshatom meg?
És ha magamban fürösztöm,
levegőt tapodnak kezeim?
Hogy a szemem sarkában
a mosoly ráncai hová tűnnek,
ha nem látja senki?
És ha másban megmosom, kérhetem,
hogy a ráncokat le ne mossa?
Hogy ha csak a felhőket nézem
elúszni az ablakon át,
akkor nem vagyok senki?
És ha nem vagyok senki,
ki retten meg annyira,
hogy visszamegy táncolni?
Hogy ha elveszejtem magam a világban,
kit veszejtek el?
És ha megtalálom,
kit találok meg?
Hogy a táncosnak örökké kell ropni,
hogy táncosnak lehessen nevezni?
És ha nem akar lenni senki,
lesz mit benne szeretni?

És ha nem szereti senki,
min gördülnek le könnyei?

2010. március

Utazás

Testem szentélyem
Tudatom otthonra lel,
bárhová megyek


(A Tao 365 gyöngyszeme mai szentenciája alapján)