Villanypóznák

Amikor "független" vagyok,
abban nem az a jó, vagy a lényeg,
hogy nem függenék senkitől, vagy semmitől,
hanem, hogy megyek az utcán,
és egyszeriben a villanypóznák...
csak villanypóznák.
Csak ott állnak a térben,
valami értelem nélküli egyszerűségben...
és ahogy lépdelek, változtatják a helyüket,
és közben csak ott állnak.
És a reflektor fénye hasít át a ködön...
és közénk kerül egy fa, belépek a fényárnyékba,
és látszik a fény-árnyék határ,
ami tulajdonképpen mindig van,
csak nem látszik, hiszen nincs,
csak most a köd...
és a villanypóznák gyönyörűek, csak mert villanypóznák,
mert csak villanypóznák...
mert amikor "független" vagyok,
akkor a villanypóznák csak villanypóznák...
és aztán elkezdem ezt az egészet megfogalmazni,
és akkor persze egyszeriben elillan...
és ez vicces, és könnyű nevetés tölt el.

Cikkesedés

Lett egy ilyen is, egy kép rólunk is Dettivel:

http://velvet.hu/blogok/kockahas/2011/10/15/magyar_testkepek_tancosokrol/

Looking for...

Mikor megjöttem Lengyelből, jelentkeztem egy hasonló multiart, multinational :) projektre. A válogatásra a feladat: Készítsen mozgásmintákból jelenetsort egy olyan emberről, aki nem találja helyét a világban.
Azokat a mintákat használtam, ami még kinn lett, illetve egy jelenet teljesen a hangyás haiku lett.
Beválogattak.
Tapasztalások:
 Jó érzés volt, hogy beválogattak. :)
A belső döntés, tudati hozzáállás nagyban átalakíthat egy formájában nem változó szólót. Szóval, hogy belül dől el.
Ez a felvétel olyan két héttel később készült, és ennyi idő már elég volt ahhoz, hogy sokkal gyengébben menjen a hanghasználat. Kinn minden este énekeltünk, és egyébként is sokat használtunk hangot. Valahogy átalakult ott a hangon. Mély, öblös, férfias lett, és a dalokat is egyre jobban, és egyre helyesebben is énekeltem. Szomorúan tapasztaltam szóval, hogy két hét elég volt a a visszaeséshez.
Marciék értékes, őszinte észrevételeket tettek a kezdő szöveghez, és rádöbbentem, mennyi finomságon lehet dolgozni, akár csak a szöveget is tekintve.
És hogy fontos a hozzáállás, még itt egy "dokumentációs célú" felvételnél is, különben nem lesz "olyan".

To be involved

No erre meg most akadtam rá. Az L1 feszten volt két hete. Egy (aszem cseh) táncos szólója végén, azt mondja, hogy van neki egy olyanja, hogy nem sírt még színpadon, és hogy szeretne, de még nem sikerült sose annyira belekerülni az állapotba, hogy ez legyen. És egy barátja ajánlotta ezt a gyakorlatot (amit állítólag színésztanoncok is csinálnak). Hogy valaki pofozza őt, és attól majd talán. És hogy valaki menne a színpadra, ő majd mondja egyesével, hogy mikor, és jöhet a pofon. Mentem. Igyekeztem negatív energiát is tolni felé (ez mondjuk itt az arcomon nem látszik), és ő is nagyon igyekezett, látszott, közel is volt, de nem sikerült. Aztán még Kata is ment, de nem.
Az előadás utáni közönségbeszélgetésen persze ez volt a legnagyobb discussion...
Később jutott eszembe, hogy talán nem kellett volna annyira ragaszkodni a szabályokhoz. Talán teljesen mást lehetett volna csinálni, hogy kifakadjon. Néha egy érintés elég...

Zsákos

Még Dániában a suliban a tavaszi final performanszban használtunk fekete kukás zsákokat. Megihletett a dolog, jól mutat vizuálisan csak a puszta test és a fekete zsák. Már itthon lebeszéltem KNI-vel a Detti fotózás után (ja, majd azt is citálom), hogy fotóznánk zsákosat.
Egyébként nem volt egyszerű olyan erős kukás zsákot találni, mint a dán. Pontosabban nem is találtam. Hiába, ott a kukás zsákok is perfektek. :)
És jó volt együtt ötletelni KNI-vel, ő találta ki, hogy legyen hátulról átvilágítva. Én eredetileg totál feketeséget akartam. Úgy értem, fekete zsák, fekete háttér és padló. Persze őrület bevilágítani és fotózni egy ilyen felállást... :)
...Aztán akarom ezt majd tovább, egy performansz, vagy annak egy része lesz...

Továbbiak: http://kni7.wordpress.com/2011/08/03/11-08-02-t2-gabor/

A hangyagyilkos

A lengyel projekt részeként kaptunk egy feladatot. Válasszuk egy haikut (adottakból), és a meglévő mozgásmintákkal készítsünk egy néhány perces szólót. A mozgásminták a korábbi improvizációkból jöttek. Pl. volt egy "machine" gyakorlat, ahol egy mozdulat- és hangsort kellett ismételni és ezzel kialakítani egy élőképet együtt. Néha volt megadva téma. Aztán volt egy " stick sequence", ami meg a botos munkából alakult ki, aztán a botot elhagytuk, maradt a sequence. Voltak még a tanult énekek, amiket szintén lehetett használni. Meg volt egy közös mozgás ABC-nk, amiket az imprók során használtunk, pl.: drunk movement, spine dance, guide-contraguide, stb.

A haiku:

I kill an ant
and realize my three children
have been watching

Aku-punk-túra

Performance Dombi Katival a Lengyel Intézet kirakatában:




Továbbiak:
http://kni7.wordpress.com/2011/09/20/akupunktura/

Sit down!

Erre most akadtam rá: http://quonga.dk/billeder/quongafest-2011/s%C3%B8ndag/

A székes szólóm a dán Quonga fesztiválon performálva.

Love, freedom, god

Isten bennem van. Én magam vagyok isten. Az van, amit teremtek, hát isten vagyok. Ha ezt értem, érzem, és élem, szabadságom megtalálom. És az Út? Önmagam szeretete. Ha elfogadom, és megszeretem magam, a világom, rájövök isteni voltomra és szabadságomra.
És a szerelem?! Talán az a meleg kapcsolódás szívtájékról. És vágy, hiány... koncepció.

Villanypásztor

Mezőn vizelek
Előttem villanypásztor
Vajon hozzáér?

Bolond

Céltalanul tengetni az életet. Menni, ahová visz a víz, nem törődni a jövővel, ordítani, ha úgy hozza kedvem, bele a semmibe, bele a folyóba. Leharapni az orrod, csókot adni egy férfinak, felrúgni a kukát, torkon ragadni egy nyulat, és felhajítani a felhőkbe. Látni, hogy mit ad az élet, de el nem fogadni, csak figyelni szelíden, ahogy a torkomon kifér. Tudván tudni, hogy nem lehetetlen, de csak hagyni, hogy repüljön fel. Őrjöngeni a mélységben, ordítani, hogy „Fejezd már be!” Kacagni bele a folyóba, hogy bugyborékol a fellegekig. Szétszakadni nyaknál, s csak nézni a saját szemembe, míg bele nem vakul. Folyót nyitni fej és szív között, s csak gubbasztani egy ágon felette, lábamat lógatva a vízbe, a szívemre halászni, és piranhát fogni a kislábujjammal. Elmúlasztani minden lehetőséget, és ordítani, hogy: „Nekem nem parancsol senki, nekem nem.” Megdugni minden lehetségest, élőt és élettelent. Beleugrani, piranhával tele, horgadt háttal, fekete zajjal tele.
Te, te bolond.

(Inspired by: http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/a/a2/Jheronimus_Bosch_011.jpg)