Bolond

Céltalanul tengetni az életet. Menni, ahová visz a víz, nem törődni a jövővel, ordítani, ha úgy hozza kedvem, bele a semmibe, bele a folyóba. Leharapni az orrod, csókot adni egy férfinak, felrúgni a kukát, torkon ragadni egy nyulat, és felhajítani a felhőkbe. Látni, hogy mit ad az élet, de el nem fogadni, csak figyelni szelíden, ahogy a torkomon kifér. Tudván tudni, hogy nem lehetetlen, de csak hagyni, hogy repüljön fel. Őrjöngeni a mélységben, ordítani, hogy „Fejezd már be!” Kacagni bele a folyóba, hogy bugyborékol a fellegekig. Szétszakadni nyaknál, s csak nézni a saját szemembe, míg bele nem vakul. Folyót nyitni fej és szív között, s csak gubbasztani egy ágon felette, lábamat lógatva a vízbe, a szívemre halászni, és piranhát fogni a kislábujjammal. Elmúlasztani minden lehetőséget, és ordítani, hogy: „Nekem nem parancsol senki, nekem nem.” Megdugni minden lehetségest, élőt és élettelent. Beleugrani, piranhával tele, horgadt háttal, fekete zajjal tele.
Te, te bolond.

(Inspired by: http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/a/a2/Jheronimus_Bosch_011.jpg)