2010. január 9., szombat
Who wants to live forever
Szívem vágya
Haldoklik a szívem
Dörömböl odabenn:
Figyelem, figyelem
Elfogyott a vizem
Adj nekem levegőt
Ha vized épp nincsen
Adj nekem figyelmet
Ha vized épp nincsen
Haldoklik a szívem
Pedig úgy figyeltem
Figyeltem a vizet
Levegőt se vettem
Haldoklik a szívem
de semmi baj nincsen
Haldoklik a szívem
És én csak figyelem
Figyelem a vizet
Levegőt is vettem
Figyelem a vizet
Keresem a szívem
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
ha lehet 1et kérdezni,a címet nem értem, mármint a vers vonatkozásában, mert a vers teste olyan finom és törékeny
VálaszTörlésPersze, lehet.
VálaszTörlésNem sikerült valami frappánsra ez a cím. Nem mindig megy a cím adás. De mesélek kicsit a vers apropójáról, talán kitalálunk valamit. :)
Szóval ülök épp egy tánc előadáson és kicsit össze-vissza dobog a szívem (egy pár hete ezt csinálja, aritmia, ha nem is orvosi eset. :) ) Szóval, figyelem az előadást, meg a szívemet. Bumm, megint kiüt. Aztán csend. Olyan, mintha megállt volna. Nem érzem, hogy dobog. Közben figyelem tovább az előadást és jönnek a gondolatok. Mi van ha megállt? Megállt, és én figyelem tovább az táncot, figyelem a testem. Vajon megtörténhet? Hogy él tovább a figyelem? Vajon lehet ez a köztes lét? A figyelem (a tudat figyelme) az, ami tovább megy? Úgy értem, az újraszületésben.
És volt egy sor, az "és én csak figyelem", ami előzőleg úgy hangzott: "de örök a figyelem". Ebből jött valahogy a Queen szám. No, hát ilyen. Meg van még további apropója a versnek, de azt most nem. :)
Talán az Aritmia jobb lenne. Vagy Tudatvándorlás? Az béna, lehet.
Van ötleted?
Neked, hogy jön a cím? :)
A cím nálam általában utána jön, néha egyből, mikor megérzem, hogy mi is ennek az egésznek a veleje (szóval legtöbbször nem ad hozzá a cím, hanem kiemel), ezért is szeretem az egyszavas címeket, ám az Aritmia azért tetszik, mert hozzáadja azt a pluszt, ami a kívülálló olvasónak hiányozhat. Köszi, hogy írtál a versről! :)
VálaszTörlésKözben egyébként lett másik címe.
VálaszTörlés