2011. október 15., szombat
Cikkesedés
Lett egy ilyen is, egy kép rólunk is Dettivel:
http://velvet.hu/blogok/kockahas/2011/10/15/magyar_testkepek_tancosokrol/
2011. október 9., vasárnap
Looking for...
Mikor megjöttem Lengyelből, jelentkeztem egy hasonló multiart, multinational :) projektre. A válogatásra a feladat: Készítsen mozgásmintákból jelenetsort egy olyan emberről, aki nem találja helyét a világban.
Azokat a mintákat használtam, ami még kinn lett, illetve egy jelenet teljesen a hangyás haiku lett.
Beválogattak.
Tapasztalások:
Jó érzés volt, hogy beválogattak. :)
A belső döntés, tudati hozzáállás nagyban átalakíthat egy formájában nem változó szólót. Szóval, hogy belül dől el.
Ez a felvétel olyan két héttel később készült, és ennyi idő már elég volt ahhoz, hogy sokkal gyengébben menjen a hanghasználat. Kinn minden este énekeltünk, és egyébként is sokat használtunk hangot. Valahogy átalakult ott a hangon. Mély, öblös, férfias lett, és a dalokat is egyre jobban, és egyre helyesebben is énekeltem. Szomorúan tapasztaltam szóval, hogy két hét elég volt a a visszaeséshez.
Marciék értékes, őszinte észrevételeket tettek a kezdő szöveghez, és rádöbbentem, mennyi finomságon lehet dolgozni, akár csak a szöveget is tekintve.
És hogy fontos a hozzáállás, még itt egy "dokumentációs célú" felvételnél is, különben nem lesz "olyan".
To be involved
No erre meg most akadtam rá. Az L1 feszten volt két hete. Egy (aszem cseh) táncos szólója végén, azt mondja, hogy van neki egy olyanja, hogy nem sírt még színpadon, és hogy szeretne, de még nem sikerült sose annyira belekerülni az állapotba, hogy ez legyen. És egy barátja ajánlotta ezt a gyakorlatot (amit állítólag színésztanoncok is csinálnak). Hogy valaki pofozza őt, és attól majd talán. És hogy valaki menne a színpadra, ő majd mondja egyesével, hogy mikor, és jöhet a pofon. Mentem. Igyekeztem negatív energiát is tolni felé (ez mondjuk itt az arcomon nem látszik), és ő is nagyon igyekezett, látszott, közel is volt, de nem sikerült. Aztán még Kata is ment, de nem.
Az előadás utáni közönségbeszélgetésen persze ez volt a legnagyobb discussion...
Később jutott eszembe, hogy talán nem kellett volna annyira ragaszkodni a szabályokhoz. Talán teljesen mást lehetett volna csinálni, hogy kifakadjon. Néha egy érintés elég...
Zsákos
Még Dániában a suliban a tavaszi final performanszban használtunk fekete kukás zsákokat. Megihletett a dolog, jól mutat vizuálisan csak a puszta test és a fekete zsák. Már itthon lebeszéltem KNI-vel a Detti fotózás után (ja, majd azt is citálom), hogy fotóznánk zsákosat.
Egyébként nem volt egyszerű olyan erős kukás zsákot találni, mint a dán. Pontosabban nem is találtam. Hiába, ott a kukás zsákok is perfektek. :)
És jó volt együtt ötletelni KNI-vel, ő találta ki, hogy legyen hátulról átvilágítva. Én eredetileg totál feketeséget akartam. Úgy értem, fekete zsák, fekete háttér és padló. Persze őrület bevilágítani és fotózni egy ilyen felállást... :)
...Aztán akarom ezt majd tovább, egy performansz, vagy annak egy része lesz...
Továbbiak: http://kni7.wordpress.com/2011/08/03/11-08-02-t2-gabor/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Blogarchívum
-
▼
2011
(11)
- ► szeptember (3)
-
►
2010
(21)
- ► szeptember (1)