Hármasság

Fejem égen függ,
Szívem nyitva felétek,
Lábam leföldel


(No hát ez még nem a jelen pillanat, csak formába fogalmaztam. :) )

Nehézlégzés

Szmogos, hideg köd
Tüdőm nem kívánja, hát
mellkasomra ül

Kétszínvilág

Sárga lámpafény
Színtelenszürke ködben
egyetlen színes

Induló szerelvény

Tömött kocsiban
meglóduló emberszag
orromba tolul

Varnyu

Fekete gombóc
kopasz nyárfa dőlt hegyén
ködbe burkolva

Az utolsó mosquito

Kései szúnyog
meleg teámra téved,
iszik, és elmegy

A természet tökéletessége

Hegyi szél ha fúj,
kérlelhetetlenül fúj
Ha nem fúj, nem fúj

És még egy

Kelő nap fénye
csukott szemhéjam mögé
forró nyarat csal

Ősz variációk

Zöldsárga fűzfa
kócosan hajladozik
a hideg szélben

Hűs őszi eső
sárga levélszőnyegen
kopogva lépked

Néma esti köd,
csillanó sárga fények
aszfalttükörben

Csupasz kezeim
ősz esti ködben járnak,
csendet tapintok

Ősz

Langyos levegő
Csendes őszi reggelen
Léptem lebegő

Bodywork

Talált érintés:
Két kezem testén pihen:
Gyógyítok vajon?


Volt egyszer egy ilyen. :) Nagyon kemény a szövege. :))

Maszületett bárány

Vettem hétfőn ezeket a virágokat (a nevét szokás szerint nem tudom) egy csokorban, és még mindig nagyon szépen tartják magukat itt az asztalon. És ma, ahogy épp mást festettem (majd azt is), gondoltam, ha már itt az élő modell, kapni kéne az alkalmon. Mert eddig csak fotó alapján. Kaptam az alapozott lapot a kezembe, nézegettem, nézegettem... aztán úgy ítéltem meg, nagy falat még ez. Mármint az egész csokor sok virággal, mindenféle szárakkal, meg levelekkel, meg árnyalatokkal, meg pohárral. Így hát csak a virágokat próbáltam. Rájöttem, hogy a textúrával tudom érzékeltetni a szirmok bordázását és a virág fény-árnyék viszonyait. Ha vastagon kenem a festéket, az ecset húzásával kiadódik a bordázat. Persze nem olyan látványos, mintha kikevertem volna az árnyalatokat, de azért mégis. A virág közepét (az a bibe?) meg egyenesen "felépítettem". Jó vastagon raktam a festéket, megvártam míg megszárad, aztán összeszurkáltam fogpiszkálóval. :)
Amikor elkezdtem a képet először csak három virág volt középen. Akkor még nem is gondoltam, hogy lesz belőle egy ilyen. Azután festettem meg a keretet. És ahogy kereteztem, tisztára éreztem a bezártság érzésüket, és ágáltam a folytatás ellen. Ott volt az a fehér lap, mint tér, üresség, szabadság, és ahogy közeledett hozzájuk a keret, ők meg szorultak be. Vagy én. :) Fura egy érzés volt. De aztán azért folytattam...